A Naprendszer legnagyobb kanyonjáról, a Valles Marinerisről készítette el az eddigi legrészletesebb felvételeket az Európai Űrügynökség (ESA) marskutató űrszondája, a Mars Express.

A Valles Marineris, amelyről az első felvételeket negyven éve, 1971-72-ben a Mars első műholdja, a Mariner-9 készítette, 4000 kilométer hosszú, 200 kilométer széles és 10 kilométer mély, azaz tízszer hosszabb és ötször mélyebb, mint a Grand Canyon - olvasható az ESA honlapján (http://www.esa.int/esaSC/SEMAEO4S18H_index_0.html) és a PhysOrg tudományos hírportálon (http://phys.org/27019598.html).
A marsi kanyonról az európai űrszonda húsz berepülés során, "madártávlatból" készítette a képeket, amelyek csaknem eredeti színben láttatják a Valles Marineris-t. Az online elérhető felvételek 630 ezer négyzetkilométeres területet ölelnek fel, egy képpont (pixel) terepi kiterjedése 100 métert tesz ki.
A képeken geológiai képződmények széles skálája látható, amelyek a terület összetett geológiai történetéről tanúskodnak. A jelek szerint a kanyon a szomszédos Tharsis-régióval (Tharsis-kidudorodással) szoros összefüggésben alakult ki. Utóbbi a Mars felszínének csaknem negyedét elfoglaló vulkanikus terület, területén négy óriási pajzsvulkánnal, északnyugati peremén pedig a Naprendszer legnagyobb tűzhányója, a 21 kilométer magas Olympus Mons található.
Ahogy a Tharsis-régió kiemelkedett az erős vulkanikus tevékenység miatt a bolygó életének első milliárd éve alatt, a környező területen a kéreg megrepedt, széttöredezett, beomlott. A Valles Marineris kialakulásában közrejátszottak a földcsuszamlások és egyéb erők, az erős sodrású vízfolyások pedig tovább mélyítették a kanyont jóval a Valles Marineris kialakulása után.